Teltházas előadás volt

Plébániánk ifjúsága november 27-én előadta József történetét, teltház előtt, a művelődési házban. A megszólaltatott résztvevőktől megtudtuk, hogyan szü- letett meg az előadás, amely mögött oly sok munka rejlik.

Urbán Ildi ezt írta róla: „Egy szív – Egy lélek a monori ifjúsági közösségének mottója. Az egyik nyári táborunk jelmondata lett, azóta ezzel az egy szív, egy lélekkel dolgozunk Isten országáért. Közösségünk feladatai közé tartozik, hogy ünnepeinket misztériumjátékokkal tegyük színesebbé. Ezért a bibliai József történetet színpadra vittük, amit most adventben megismételtünk. A felkészülés sok áldozatot kívánt mindenkitől, de ezek a nehézségek csak közelebb vittek mindenkit egymáshoz. Ebben az időszakban a fiatalok közül sokan érettségire készültek, több alkalommal a próbák alatt is tanultak. A plébániánkról sokan jöttek segíteni a jelmezkészítésben, díszletépítésben. Az összegyűjtött pénzből sok fiatal nyári táborozását tudtuk biztosítani.”

Kókai Alexandra elmondta, hogy a főpróba éppen a zárthelyik hetében volt, nem volt sok idejük, a próbák szünetében ki-ki leült egy-egy sarokba tanulni. Mégis nagyon jó volt kiszabadulni és önfeledten szórakozni a többiekkel. Mindenki türelmes volt a másikkal és vevő volt a poénokra, nagyon jól érezték magunkat. Elmesélte, hogy az egyik próbán nem volt jelmez, beöltöztették Deli Tomit zebrajelmezbe, úgy küldték ki a színpadra– mindenki jót nevetett.

Sebán Zsófi szerint is viccesek voltak a próbák, de nem mindig ment simán minden – az előadás sikerült a legjobban. Jobban megértette belőle József történet. A próbák előtt megnézték a filmet, amely alapján a darabkészült. Rajki Dávid szerint a készülés egységet kovácsolt az ifisek között. Jó volt, hogy bevonták a kisebbeket is, sikerült velük is jól együttműködni. „Beleéltük magunkat a történetbe, megerősödött bennünk a lényege” – osztotta meg velünk tapasztalatát.

Győri Bea is úgy érzi, sikerült egységet kovácsolni, hiszen egymásra voltak utalva: kemények voltak a próbák, néha este tízig, vagy egész nap zajlottak. Ismerte a törté- netet, de azáltal, hogy beleélte magát, még jobban átélte mind József, mind az anyja szerepét. „Felejthetetlen élmény marad, húsz év múlva is emlegetni fogjuk” – tette hozzá.

Köszönjük mindenkinek, aki közreműködött a színdarab létrejöttében!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.